Ünnepek után
Évek óta nem volt ilyen gyönyörű fehér karácsonyunk. Hatalmas hó esett. Ahhoz képest hatalmas, amekkora itt szokott lenni. Az a klasszikus téli kép fogad akár a falu felé nézek ki, akár kifelé a határba. Hatalmas jégcsapok lógnak a háztetőkről. Szikrázó fehérség mindenfelé.
De így ünnepek után éppen itt az ideje, hogy visszatérjek a munkához. Kiezemnek azt ígértem, hogy mára elkészülök az értelemzavaró hibák kiszűrésével, s elküldöm neki a könyv piszkozatát profi korrektúrázása. No, hát megint túlvállaltam magam. Karácsony előtt nem lettem kész, ünnepek alatt meg nem szerettem volna dolgozni. Még akkor sem, ha ez a könyv nem olyan munka, mint a többi. Olvastam az ajándékaimat, aludtam, és élveztem a ritka pillanatokat, hogy mindannyian itthon vagyunk. No, és persze, a permanens etetés… Nem tudom, milyen ősi ösztön ez, hogy az anyának örömöt okoz, ha látja, hogy képes jóltartani a fiait.
Most az aggaszt egy kicsit, hogy a gépem betegeskedik. Kevés neki a lemezterület, lefagy, ilyesmi. Misi azt mondta, hogy rendbe hozza, csak legyek türelemmel, mert ha mostanában ráveszi magát, hogy ha a gép elé üljön, akkor határidős dolgokat csinál. Gyakorolom a türelmességet. Mivel egész másként szeretném a dolgaimat szervezni, mint eddig, el kell kerülnöm a régi csapdákat. A túlvállalás, a hajszoló határidőket. Most így az új év előtt ezeket alaposan végiggondolom.
