Lazac vízesése és az én időm

Lazacnál találtam ma ezt a képet. Megfagyott vízesés a Mecsekben. Annyira megragadott, hogy el „kellett” hoznom. Mint a Képtelen történetem vége felé (november 1.) leírtam, különös kapcsolatba kerültem a Niagarával. És ennek kapcsán a vízesésekkel általában. Meg a patakokkal. (Azzal együtt, hogy a Niagarának csak igen távoli a kapcsolata a patakokkal, de ezt most nem bonyolítom tovább.)

Arra gondoltam, hogy ha eljön a tavasz, és felolvad ez a vízesés, akkor eljön az én időm is. És akkor, ha én is kívánhatok egyet Lazactól, azt kívánom majd, ha arra jár legközelebb, akkor csináljon egy képet a felébredt mecseki vízesésről is. Aztán azt a képet is beteszem ide, s elmesélem, hogy tényleg úgy volt-e, ahogy gondoltam az én időm eljövésével. :)