Emlék-erőforrás

Itt ülök a gép előtt. Mögöttem be van kapcsolva a tévé, egy vetélkedő szereplői mutatkoznak be éppen. Az egyik versenyző elmondja, hogy az az álma, hogy egyszer utazzon a Transzszibéria Expresszen, mert azon a nyolc nap vonatúton sok mindent végiggondolhat az ember… Hát ebben teljesen igaza van. Ezt tanúsíthatom. Én ugyanis végigmentem ezen az úton. Igaz elmúlt húsz éve, de megtettem. S való igaz, nagyon nagy élmény volt. Pekingbe utaztam, s mindig is mondtam, hogy legalább akkora élmény volt az út, mint maga a cél. Hihetetlen hatással volt rám az az érzés, hogy átmegyünk ekkora téren. Azt éltem át, hogy megszűnik a távolság. Mostanában ritkán gondolok már erre az útra. De tudom, hogy nélküle nem lennék ugyanaz. Lehet, hogy nagyobb becsben kéne tartanom ezt az emléket? Jó, hát akkor most begyűjtöm az erőforrásaim sorába. És igen, valóban, nem is véletlen ez sem, hogy ez most jött elő, mert az az út sem volt kevésbé meredek vállalkozás, mint ez, amin most elindultam, és az sikerült…