Füves-gazos-virágos

Olyan füves-gazos-virágos napom volt. Délelőtt túlreagáltam az iskolában egyes kollégák érzéketlen viselkedését. Lehet, hogy nem volt annyira brutális, csak én éltem meg annak. A sírásig felhergeltem magam. Még jó, hogy nagyon korán haza tudtam jönni. De talán ez a mai eset csak az utolsó (?) csepp volt a pohárban, és hosszú évek fájdalma szaladt össze bennem. Azóta is „majdnem fáj” a fejem. Pedig ettől eltekintve jó nap volt. Sikerült régóta halogatott dolgokat megcsinálnom, s ennek nagyon örülök. S talán erre kellene inkább koncentrálnom. Mert azon már úgysem segíthetek, hogy évekig engedtem magamból hülyét csinálni. Nyilván arra a tapasztalatra is szükségem van, meg arra, hogy szép lassan megengedjem magamnak, hogy megértsem, hogy mi minden részese is voltam, s lezárjam ezeket a dolgokat. Ez már a múlt. Csak a tanulságai fontosak. Érzelmek nélkül…