Szökőnap

Egy nappal hosszabb ez az év, de ettől nem múlik lassabban az idő. Nagyon gyorsan eltelt ez a hét is. Ma egy hete voltunk Szegeden, s már íme, megint itt a péntek. Most úgy érezem, nem csináltam egész héten semmit. Ez nálam azt jelenti, hogy nem haladtam annyit, amennyit szerettem volna. Túl sok érzelmi vihar volt körülöttem, s ezek nem segítik a hatékony munkámat. De azért voltak jó dolgok is. Tegnap például itt voltak Ritáék, ma hosszabban beszéltem Misivel Skypon, csak valamiért nagyon recsegett. De azért a lényeget hallottam. Most ez esti vonattal Ferenc hazajön, bár nem sokat lesz itthon hétvégén, de legalább éjszakára.

Nem hajt ugyan sem a tatár sem a török, csak nem tudok elszakadni attól a gondolattól, pár nap múlva itt a nyolcszáz könyv, amiből legalább a befektetést ki kellene nyerni, meg a továbblépéshez szükséges anyagi erőforrásokat, s még mindig nincs hatékony tervem erre az akcióra. 1990 Ft lesz az ára. Ezt már tudom, mert rá van nyomtatva a hátuljára. Ha utánvéttel adom fel, a posta kb.1200 Ft-ot kér. Nos, ez így nem pálya. Akkor azt találtam ki, hogy talán az az út, hogy feladom ajánlott levélként, és beleteszek egy sárga csekket, megbízva a megrendelőben, hogy ki is fizeti. Meg talán csomagküldő cégeket is meg kellene néznem, hogy mennyirét dolgoznak. Aztán persze van a könyvesbolti értékesítés. Még ennek érdekében sem tettem komoly lépéseket…

De nem akarom igazából, hogy minden gondolatomat ez foglalja le. Még tavaly elhatároztam, hogy fogok kertészkedni. De egyre bizonytalanabb ez az elhatározásom. Azt hiszem néhány blogos társamról ideje lenne példát vennem. Holnap már március!

A kép pedig a mai Nap képe a Nat. Geon. Címe: Szellemek ösvényén „Istenek várnak az úton” – ezekkel a szavakkal indult el Japán távoli vidékei felé Macuo Basó, a nagy költő, 1689-ben Úti beszámolójának színhelye, a Keskeny út északra gyalogösvénye most is ott kanyarog a Natagiri-hágó magasában. Máig ezrek meg ezrek követik áhítattal Basó lába nyomát – írja a hozzá kapcsolódó cikk.