Postagalamb- galambposta?

Hatalmas széllel köszöntött ránk a március. Nem szeretem a szelet. A langyos, lengedező tavaszit, azt igen, de ezt, ami röpíti a tárgyakat az udvaron, lebegteti a kutyák fülét, és már-már a cserepeket is kavargatja a háztetőn, hát ezt már nem szeretem, mert a pusztítás fenyegetése van benne. Pedig most éppenséggel az építésre kell összpontosítanom. Az utak kiépítésére, melyeken eljut a mondanivalóm azokhoz, akinek hasznára lenne.

Egész nap itt ülök a gép előtt és írom a szövegeket a honlapra. Annyira szeretném, ha az, amit tudok, sok embernek nyújtana segítséget. Nagy örömmel tölt el, hogy már annyian mondták, hogy várják a könyvet. Tudom, hogy olyanok vagyunk általában, hogy a saját tudásunkat természetesnek, magától értetődőnek tartjuk, s fel sem vetődik bennünk, hogy mások ezt nem tudják. A legtöbb embernek van olyan tudása, mely nagy hasznára lehetne az embertársainak, csak éppen nem is gondol rá, hogy az ő tudása milyen jól jönne másnak. Alapból én is ilyen vagyok. Csak a tanársággal azért egy kicsit meg lehet látni, hogy azért van még keresni valónk egy-két témában. De azért időről időre mégis meg kell küzdenem azzal a visszahúzó erővel, hogy mégse mondjam el, amit szeretnék. Nehogy már azt higgyék, hogy osztom az észt. No, persze, aki meg tényleg csak az észt osztja, annak nem szoktak ilyen visszahúzói lenni.

A lényeg, le kell írnom, amit tudok. El kell mondanom az embereknek, hogy használják, ha szükségük van rá. Meg kell találnom az utat, hogyan jut el az üzenetem a címzettekhez. Talán tenyésszek postagalambokat? Vagy inkább tanulmányozzam a postai díjszabást lehet, hogy találok használható megoldást?