Tolófájások

A szülőszoba jutott eszembe. Ez is valahogy egy szülés. Kicsit máshogy, de mégis jó a párhuzam. Úgy gondolom, hasonló lesz az érzés, mikor behozzák ide az utolsó csomagot is (most telefonáltak, hogy Mohácsnál vannak), mikor együtt lesz itt a nyolcszáz könyv talán olyan érzés lesz (most ez úgy érzem), mint amikor a megszületett kisbabát felmutatják. Már egy ideje ő van, bennem van, tőlem függően van, de most kerül ki a napvilágra. Most látom meg először fizikai valójában. Most foghatom először kézbe. Most kezdődik az önálló élete. Még vele vagyok, gondozom, ápolom, egyengetem az útját, de már elkezdi a saját életét. Tőlem függetlenül is létezni fog egy idő után. Befolyásolja majd az életemet, és másokét is. Érzelmet fog kelteni. Sorokat alakít. (Az enyémet mindenképpen.) Felelős vagyok érte.

Szeretném átadni ezeknek a perceknek az élményét. Ahogy masíroznak az egész testemben a hangyák. Erősen ver a szívem, s kicsit reszket a kezem. A születés pillanatai ezek. Milyen lesz az újszülött? Milyen élet vár rá? Milyenek lesznek a hétköznapok, amikor már elmúlik az ünnep izgatott várakozása, és a megszületés önfeledt örömének pillanata.