Első reakciók
Annyira jó látni, hogy az emberek örömmel fogadják a könyvet. Itt a blogon is, meg a személyes találkozások alkalmával is. A kollégák az iskolában nagyon kellemes meglepetést okoztak. Sokkal nagyobb érdeklődéssel és örömmel fogadták, mint reméltem volna. Azért olyan fontos nekem, hogy ők hogy reagálnak, mert ők ismertek régebben is, végignézték a változás folyamatát, és látnak most is. Ők hiteles tanúk. Tudom, lesz olyan is, hogy majd valaki azt gondolja, hogy csak el akarok adni neki valamit. Hogy könyvet árulok. (Mondjuk, ezt is meg lehet érteni, mert annyi szemetet akarnak a nyakunkba sózni mostanában, hogy az emberek joggal lehetnek bizalmatlanok.) Tegnap volt egy ilyesmi esetem itt a faluban. Találkoztam egy nővel, aki már többször kérdezgetett, hogy hogy fogytam le, s most mutattam neki, hogy elkészült a könyv, úgy mondta, hogy még gondolkodik rajta, mintha azt mondtam volta, hogy vegye meg. Pedig erről szó sincs. Azt szeretném, hogy akihez a könyvem kerül, figyeljen is rá. Nem akarom, hogy csupán egy legyen a sokból. Azt szeretném, hogy legyen alkalma „elmondani” a mondanivalóját. Nyolcszáz példány van belőle. És azt hiszem, nem túlzok, hogy biztosan van legalább nyolcvanezer olyan ember ebben az országban (de még az is lehet, hogy ennél sokkal több is), akinek ez a könyv segíteni tudna. Kerüljön olyan helyekre, ahol megbecsülik, ahol használhat. Olyan emberekhez, akik a tanácsok mellé teszik a maguk gondolatait, erőfeszítését, hogy betölthesse a szöveg a hivatását. Elsősorban talán nem is anyagi oka van annak (persze sajnos az is), hogy nem osztogatom. Az a tapasztalatom, hogy kevesebb a becsülete annak, amit ingyen meg lehet kapni. Ha valakiben visszhangra találnak azok a szavak, melyeket a legnagyobb szeretettel leírtam, akkor a könyv ára sokszorosan megtérül. (Hétfőn-kedden, remélem, már azok is megkapják, akinek postán mennek az első darabok.) KÖSZÖNÖM NEKTEK MINDEN NAP! :) :) :)
