A látszat ellenére
Véget éret ez a télies húsvét. Most, hogy mindenben a jeleket keresem, ez a néhány nap ad gondolkodni valót, eleget. Az időjárás olyan zord volt, hogy legkevésbé a tavaszt, a feltámadást idézte. Szombaton szakadt a havas eső. Úgy felöltöztem a feltámadási körmenetre, mintha éjféli misére mennénk. Ma reggel meg akkora szél volt, hogy kialudt tőle a kazán. Az tűnt fel, hogy nincs meleg víz. De aztán rájöttünk, hogy volt már ilyen. Elég egyszerű, meg kell nyomni a reset-gombot. De míg összeállt a kép, és megtörtént a gombnyomás, volt néhány zaklatott percem. Kicsit azzal is nehezítettem a helyzetemet az elmúlt napokban, hogy azt hittem, ugyanúgy megy már nekem minden munka, mint régen. Hát, még nem… Az lett a vége, hogy a takarítás is hagy kívánnivalókat maga után, meg a hasam is fáj a tavaszi nagytakarítás-kezdeményóta. No, nem nagyon. De azért tudomásul vettem, hogy figyelnem kell még. Meg, hogy türelem! Azért is furcsa volt egy kicsit ez az ünnep, mert Misi nem volt itthon. S már Ferenc is elindult vissza ezzel az esti vonattal. A Műegyetem nem lazít. Igaz, nekünk is van kemény két nap szünetünk. A nagypéntek, meg holnap. Mindezek ellenére, húsvét volt. A látszat nem változtat a lényegen. S ez azért elég bíztató!
