Lehet, hogy naiv vagyok?

Ha néha megengedem magamnak, hogy belegondolja, hogy mibe is fogtam, háááát…. , kicsit gyenge kifejezés, hogy rám tör a para. Mert ugye mibe is mártottam ártatlan mancsomat? Bemerészkedtem a nagyvadak vadászterültére. Még ha szerény kisegérként is, de ott vagyok a félelmetes wellnessipar házatáján. Azon belül is az egyik legjövedelmezőbb tortaszelet – a fogyókúra biznisz – morzsáira ácsingózok, s ki tudja, nem fogok-e akarni egykor egy nagyobb darabocskát is. Nos, ezt most a nagyvadak szemszögéből vizionálom, ha ők egyáltalán észrevennének, nyilván ilyesmi fordulna meg a fejükben. Mert ugye ez egy hatalmas üzlet. Főként azoknak, akik a fogyókúra hívószóval teremtenek maguknak célpiacot, hogy árulhassák a szerencsétlen túlsúlyos embereknek a reményt és kapcsolt áruként rengeteg - a céljukhoz közelebb nem vivő - felesleges dolgot. Nos, én nem akarok ilyesmit. Nagyon nem! Baromira NEM. De ők elhiszik ezt nekem?

(Viszont megtaláltam ezt a képet. S ettől rögtön jobb kedvem lett. Mert ugye ki is a macska, s mit is tehet az egérrel… - no, de ezt már tényleg magamnak írtam.)