Olyan vallomásféle
Szavalóversenyen voltam ma a gyerekekkel (Ma van a költészet napja) . Meg voltam elégedve velük. Kihozták hozták magukból, ami tőlük telt. Nem az a lényeg, hogy hány helyezést hozunk (bár hoztunk azt is), hanem maga a felkészülés, a kiállás, és ugye nem utolsó sorban a versek. A Wass Albert évforduló kapcsán több vers is elhangzott a hányatott sorsú, agyonhallgatott költőtől. Mint pl. ez is: „…Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat...” De most erről inkább mégsem beszélek, mert ez egy pszichowellness blog. És nem óhajtok társadalmi kérdésekkel foglalkozni, mert úgy sem tehetek semmit ezen a szinten. Egyetlen kiutat látok: Ha abban segédkezek, hogy aki akarja és meri, tegye rendbe magát á la pszichowellness, hozza ki magából a lehető legjobbat, mert így jobb lesz a világ is (meg hát nem utolsó sorban akkor, ha gondolunk arra is alkalom adtán, hogy a Golgotán nem kettő, hanem három kereszt volt).
