Jól bírom ám!
Most eléggé sajnálom (vagy inkább sajnáltatni akarom) magam. De ha panaszkodnék, az végül is dicsekvés lenne. Az a helyzet, hogy reggel óta húzom az igát. No, jó, olykor körbepillantok itt a blogon, de az tényleg csak pár perc, s máris megyek vissza a munkához. :) (Reggel ötkor ültem ide, bár aztán mentem az iskolába, meg volt egy kis háztartás, meg egyéb asztalnál beszélgetős ügylet - rajznézegetés is.)Tíz előtt biztosan nem zárom el a gépet. És hogy mindennek mikor lesz eredménye? Ha ebben a tempóban tudom csinálni, akkor egy év múlva már talán. Igen, akkor már kell, hogy legyen. Az nehéz, hogy sokfélét kellene párhuzamosan, jelentős erőbedobással csinálni. Már arra gondoltam, hogy talán itthonra is egy órarendfélét írok, mert ha belekezdek az egyikbe, leragadok ott, s közben a másikkal is kellene haladnom, mert úgy kapcsolódnak össze a dolgok, mint a cipzár fogai. De végül is, hova sietek?
