Eseménydús hétvége
Pénteken az órák után a helyi idősek napközijében (nem tudom, mi a hivatalos neve, azóta alakult, hogy teljesen kivontam magam a helyi történésekből még a szemlélő szintjén is) - szóval ott - előadtuk a hatodikosok anyák napi műsoraként született kis jelenetet. Ez a „mű” „irodalmi munkásságom része”, és azon szorult helyzetemben született, hogy sem kedvem, sem időm nem volt a szokványos anyák napi műsor „előállításához”. Így kínomban írtam egy kis jelenetet, ami arról szól, hogy a gyerekek szeretnék felköszönteni az anyukájukat az osztály által rendezett közös köszöntőn, de nincs az alkalomhoz illő ötletük, de végül mégis megoldódik a dolog. A lényeg, hogy a gyerekeknek tetszett, mert saját magukat játszhatták el, és az anyukák is örültek, s nekem sem kellett egy minidig ugyanolyan műsort újból menedzselnem, arról nem is beszélve, hogy ügyesen belekomponáltam más alkalomra készült pici produkciókat. Hát persze pénteken is tetszett a nyugdíjas napköziben, igaz, ott meg a nagymamák örülhettek az unokáknak.
Aztán rohanvást útnak indítottam száz könyvet Erdélyországba. Ha az adminisztratív dolgok elintéződnek majd ott is kapható lesz. Tehát a hírnevem már lassan kitölti a Kárpát-medencét, és ki tudja még mi vár rá.
A nap következő állomása az IC-túra volt. Időben felszálltam a vonatra, s bámultam ki az ablakon, s látom ám, hogy egy ismerős fiatalember érkezik a vonathoz nagy utazótáskával. Ezek a vonások az utóbbi napokban egy szép rajzból és pár kedves fényképből az emlékezetembe ivódtak. S rögtön tudtam, hogy hova igyekszik az illető úr. Elindult a vonat, s egy kicsit „pihentettem a szemem”, de mikor kinyitottam elég zsibbadtan éreztem az agyam, s úgy gondoltam, rám férne egy kávé. Ahogy megyek a büfébe, megpillantom az indulás előtt látott nagy utazótáskát a csomagtartón. Jobban körülnézek, hát látom a táska gazdáját számítógépébe merülve. Mellette üres hely. No, ezt kihagyhatatlan alkalom. Leültem mellé. Ő így látta a történeteket. Hát a kávézás érdekesebb program okán elmaradt! :)
Aztán voltam NLP-n, egyszer majd írok erről is, de ez itt most túl hosszú lenne. Györgyinél aludtam. "Csinosítottuk" a könyvet egy kicsit, „elemeztük a helyzetet”, megismerkedtem Katival, örültem Beának is, nagyon jó volt a tanfolyam. (No, meg nagyon fárasztó és tanulságos). Sétáltunk a Duna-parton, ettem gesztenyepürét egy elit helyen. És valamitől csupa csalánkiütés lett először csak egyik de aztán mindkét karom. Nem a gesztenyepürétől, mert már előtte kezdődött.
Vasárnap este jöttem haza. Csak Dómbóvárig kellett elviselnem egy osztálykirándulós csapatot, de nem nagyon zavartak addig sem az alvásban. Ma meg győzök magamhoz térni. Ja, és fenn van a könyvem az Alexandra Online-on és a Bookline-n is.
