Álomkáosz

Éjjel nagyon szörnyű álmom volt. Valami munkatáborfélébe kerültem, ahol a legborzasztóbb az ágyak állapota volt. Végtelenül mocskos, büdös volt minden ágy. Iszonyodva gondoltam arra, hogy ebbe kell majd lefeküdnöm munka után. Aztán volt ott valami teremfelügyelő, aki meg nem értette, hogy mi a bajom. Azt mutogatta, hogy nézzem csak, most mosták ki ezt az ágyneműt, nem is volt ideje megszáradni, vasalóval szárították. S éreztem, hogy tényleg nyirkos még egy kicsit, de ettől nem csökkent az iszonyat bennem. Ma délelőtt minden tízpercben napoztam az udvaron, hogy kisüsse belőlem a nap ennek az álomnak az emlékét. Talán sikerült. Délután egy kicsit a kertben is voltam, bár nem volt túl sok időm, mert még voltak adósságaim a könyvelőnek, meg a kislányok is jöttek. Most még várok egy hívást, hogy haladjunk a könyvvel. Nem volt valami könnyű nap.