Inkább ezt mondom
Nem akarom, hogy ez a „zajos” bejegyzés maradjon legfelül most itt két napig, ezért inkább írok még egyet. Ma délelőtt elmentünk Anyával (ő az anyám) és Sanyival (ő a férjem) hármasban Siklósra és Gyűdre egy kicsit kirándulni. Anya nagyon ritkán mozdul ki. Nehezen megy, fáj a lába, de úgy gondoltuk ezt a gyönyörű májust neki is egy kicsit jobban szemügyre kell vennie. Holnap Szentháromság vasárnapja lesz. Ilyenkor van búcsú Vaskúton, abban a faluban, ahol kiskoromban éltünk. S ez az élmény a tanév végével is összekapcsolódik az emlékeimben. De az idén túl korán volt húsvét, és ez az ünnep a húsvéttal együtt mozdul. De azért már nincs túl sok hátra ebből az igen „érdekesre” sikeredett tanévből sem. Holnap Dabasra megyek Mártával. Mindig nagy kedvem van vele elmenni valahova, de most nagyon nincs. Nem tudom, mi van velem. Többször felvillant bennem, hogy 1984. augusztus 18. előtt éreztem hasonlóan. (Akkor nagyon vonakodtam elmenni egy olyan eseményre, mely aztán döntő fordulatot hozott az életemben. )De ez azért mégiscsak túlzás lenne. Mi a csuda lehet holnap. Vagy egyszerűen csak aludnék inkább?
