Mi van velem?
Reggel szokás szerint ötkor felelek. Fél hat körül ülök le a gép elé, háromnegyed hétig olvasom a szokásos reggeli dolgaimat, válaszolok egy-két egyszerűbb levére. Elvileg fél nyolcra megyek az iskolába. Elvileg gyalog megyek, de ebben a félévben az ismert okok miatt nagyon ráálltunk arra, hogy Sanyi levisz, s úgy megy aztán Pécsre. Az iskolában nem történnek különleges dolgok. Ami történik, arra inkább nem gondolok, még aközben sem, amikor történik. Mert, hogy hová tart a közoktatás, arra egyáltalán nem szeretnék gondolni. Aztán meg ilyenkor év vége felé már több „lazító” program is van. Ami leginkább a munkakedvet lazítja. Haza mindig gyalog jövök. Ez igazi realxséta. Kifelé jövök a faluból hazafelé. Ha szép az idő, pihenek is hazáig. Anyával ebédelek, aztán ha nem kell egy kicsit sem pihennem, akkor leülök a gép elé, intézem az itthon végezhető dolgaimat. És itt vagyok estig. Nos, az elmúlt napokban hasonló izgalmas dolgok történnek velem. És ez olyan izgalmas, hogy még engem sem érdekel.
