Tanárnénis
Petike elhozta, hogy elolvassam. Hát elolvastam. Az előző kötetnél valahogy megálltam, s az utolsó kettővel még adós maradtam. (Mintha ennek egy kicsit más lenne a hangneme, mint az előzőeknek. Egyszer majd átnézem az egészet együtt. Bár lehet, hogy addigra már nem is lesz érdekes. Az utolsó kötetet majd a jövő héten olvasom el. Azért nem szeretnék túlzásokba esni.) Nem igényel túl nagy agymunkát, behúz a történet, ezért hamar végeztem vele, de valami mégis lehetett benne, mert úgy elfáradtam, mintha dolgoztam volna. De Petikéért és a hatodikosokét mindent. :) Még palacsintát is fogok nekik sütni.
