Sok kicsi sokra megy?
Annyi mindent szerettem volna írni, de mire idejutok, valahogy elszállnak a gondolataim. Pedig kár értük. De tényleg :) Valahogy már szeretném utolérni magam. A blogírással is, mert csak most írom, hogy Mohácson voltam az osztályommal tegnap. Nem volt nagy túra, de ennyit mertem vállalni. De jó is volt így. Úgy láttam, hogy jól érezték magukat a gyerekek, kegyes volt hozzánk az időjárás is. Csak akkor kezdett el esni az eső, amikor elindultunk haza. Azóta egyfolytában esik. Leszürkül tőle az agyam is. De ma délután mégis éreztem egy pici felszabadultságot. A tanév nagy feladatait megcsináltam. Szóval végig bírtam. Bár néha egy kicsit késztetést éreztem rá, hogy elhagyjam magam. Ám, nem tettem! Szóval hős vagyok – vagy mi. Meg egyébként is jeles nap a mai. Ma van Misim huszonkettedik születésnapja.
