Nehéz napok

Persze, a munka is. Meg mert búcsúzkodás van. Ezt nehezen viselem. Védekezem is ellene. Az egész iskola ellen védekezem mostanában, azt hiszem… És holnap kell mondanom pár mondatot a tanévzárón egy kolléganőnek, aki harminc évig volt itt, tizenhat évig dolgoztunk együtt, nyolc évig voltam a helyettese, s együtt „jöttünk ki az irodából”, amikor már tarthatatlan lett a helyzet. Azóta még mindig nem tudom, hogy mit is értek azok a közösen töltött („irodai ”) évek. Azt hiszem, azóta sem engedtem meg magamnak, hogy ezen elgondolkozzak. … mennyit ért az a munka, megérte-e, és mennyit ér az ember…, Kell ezen gondolkodni egyáltalán? A múlton úgysem tudok változtatni. S kellene-e egyáltalán változtatni rajta? Az adott pillanatban igyekeztem mindig a legjobb döntést meghozni. És most is azt teszem – a rendelkezésemre álló információk alapján.