Hisztéria

Néha az az érzésem, hogy próbálgat az élet, hogy hogyan reagálok a dolgokra, és csak akkor „léphetek tovább a játékban”, ha megfelelő a reakcióm. Most azt gondolom, talán az a feladatom - hogy miden kísértés ellenére – hiszti nélkül viseljek el helyzeteket. A múltkor a kazán döglött be, most a gépem. Nem hisztiztem. Jött a szerelő (a gépet elvittük, majd haza is hoztuk) és most ebben a pillanatban jó mind a kettő. Hisztizni tényleg nem érdemes, mert nem old meg semmit. De akkor meg miért lenne jó ilyenkor sikítani, ordítani, sírni. Talán abban reménykedünk, hogy ha ezt tennénk, akkor valaki megszánna, mint kicsi korunkban hasonló esetben. Ám kinőttünk már az óvodából, ezért hisztizni sem érdemes, de azért a hiszti természetrajzát (csábító erejét) szívesen megfejteném.