Állati

Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy eljött Ferenc fiam egy ismerőse, hogy tartsanak egy közös edzést nálunk a kertben. A fiú lóháton jött. Ez így rendben is van, ha valakinek a sportágához a ló is hozzátartozik, csak a kutyáink nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel. Hiába magyaráztam el nekik, hogy a ló vendég, és maradjanak nyugodtan, egy idő után elfogyott a türelmük, s mikor az egyik nekirontott a számukra nem kívánatos látogatónak, akkor már a másik is elég bátornak érezte magát a támadáshoz. A ló egy ideig csak szelíd rúgásokkal próbálta távol tartani magától a harcias ebeket, de amikor azok abból nem értettek, kapott mind a kettő akkorát, hogy csak úgy röpült. Én meg majdnem szívbajt kaptam. Még szerencse hogy röpülés után a nagy harcosok már elfogadták a korábban is elhangzó invitálást, hogy jöjjenek be a házba, és szó nélkül hasaltak az asztal alatt a lovacska távozásáig.