Tegemagáz

Eipi és Döm kommentje indított arra, hogy ezen egy csöppet elmerengjek. Huszonhárom éves voltam, amikor elkezdtem tanítani a 14-18 éves korosztályt. Nos, nem volt kérdés: magáztak. Előtte pár évvel nálunk a gimiben a tanárnők közül többen magázták a fiúkat, a férfi tanárok meg a lányokat, s úgy gondoltam, én is ehhez tartom magam, de megsértődtek és aztán már csak büntetésből magáztam. Hatékony volt, mert azt mondták, inkább jók lesznek, csak nem magázzam őket. Aztán nekem meg nagyon rosszul esett, hogy régi barátok szülei évek múltával magázni kezdtek. Talán ezek miatt nem áll rá a számra arra, hogy egykori tanítványaimat vagy a gyerekeimmel nagyjából egykorú embereket magázzak (a fiaim 20 és 22 évesek). De nem akarom, hogy azt érezzék a fiatalok, hogy csendőrtegezésben vagyunk. Ezért a tanítványaimnak is azt szoktam mondani, hogy én soha nem akarom őket magázni, s ha elmúltak tizennyolc évesek, minden egyéb ceremónia nélkül döntsék el ők, hogy visszategeznek-e. Mind a két megoldásra van példa. Számomra egyenértékű a két megoldás. Egyik sem jobb nekem a másiknál. Úgyhogy kedves blogos fiatalok (még 18 alatt is! – bolgora, iwiw-re más szabályok érvényesek), a döntés a tiétek, csak nekem ne kellejen magáznom benneteket.