Szlavónia

Tegnap Eszékre mentünk Mariannékkal. Csak úgy. Nincs messze, de nem voltunk még soha. Elég érdekes volt. Kisebbnek képzeltem a várost, pedig még villamos is van. Meg golyónyomok a házakon. És ki tudja miért, a nyolcvanas évek végének hangulatát idézte bennem az összkép. Ezt árnyalta a neogótikus katedrális, a kapucinus kolostor és szökőkút. Meg a nagyszerű piac kicsit már délies hangulattal. A monarchában élhette fénykorát a város.Talán több időt is megért volna , de csak ennyi jutott rá most. Érdekes volt a hely, ahol ettünk. Iszonyú lassan készült el az ebéd, négyen négyfélét rendeltünk, de gyakorlatilag ugyanazt kaptuk. Talán a dekorációban volt leheletnyi különbség. De az íze jó volt. A cukrászdában Dobos-torta, franciakémes és méregerős, finom presszókávé. Hazafelé megálltunk Valpón. Érdekes hely. Egy várrommal kombinált kastély hatalmas ősparkkal a Karasica(?) partján. A faluközpont olyan, mint egy mediterrán és osztrák hangulatot ötvöző városka. (Bár lehet, hogy ezt fából vaskarika.) Gyönyörű gazdagon zöldellő síkság, ismerős képű falvak. Drávaszabolcsnál unatkozó határőrök, és a szép kis Dráva. Szóval jó volt. (Ám elfáradtam mint a "disznó")

(U.i Este telefonon megismerkedtem Ilonnal.:) Ma reggel meg arra lettem figylemes, hogy az orfűi lovatáborról van szó a rádióban, és Ferenc fiam - aki ott táborzotat éppen - is nyilatkozott a dolog nagyszerűségéről. Szóval a fiaim intenzív élményekben részesítenek így - kisebb-nagyobb - fizikai taávolságukban is. )