Mai bölcsességeim
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve
Azt hiszem, minden emberben van egy olyan ösztön, hogy szeretné, ha megértenék. Ha feltételeznék róla a jó szándékot. Mert végső soron igazából mindig valami jónak vélt cél érdekében cselekszünk. Persze, az már kérdés, hogy kinek jó az, amit annak gondolunk. És esetleg kinek épp az ellenkezője. Sokat sérülünk mások szándékai miatt, meg azért is, mert fáj, ha a rosszak közé sorolnak. És ott nem akarunk maradni. De kérdés, mennyi energiát érdemes abba fektetni, hogy megértessük a jó szándékunkat. Mennyire számít, hogy ki mit gondol, ki hova sorol?
Meg egyébként is:
Minden, amivel kapcsolatba kerülünk, hat ránk
Kár azt feltételezni, hogy nem érint. Meg azt, hogy ha tudom, hogy miért kell elviselnem, akkor nem is fáj. Pedig fáj. És fárasztó, és nehéz. Ezért nagyon érdemes meggondolni, hogy milyen helyzetekbe is engedjük magunkat belecsúszni.
(És egy kissé nyersebb megfogalmazásban:
Aki a sz*ral birkózik, ha győz is, sz*os marad.)
