Sólyomszem

A sólyom felszállt, szemügyre vette a magasságból a lentieket, és visszatért. Összekapcsolta az eget a földdel. Talán ha a szemével láthattam volna, most jobban el tudnám mesélni, a tegnapi napot. De most még túl közel vagyok. Most még kavargó képek, érzések, hangok. Hatalmas puszta, szél, nap, felhők végtelen szemhatár, fenséges fények, vágtató lovak, süvítő íjak, feszülő izmok, harci kiáltások, többszáz ostor pattogása. Hetvenméteres terített asztal, jurták, dobok, komondor és vizsla. Gyönyörű viseletek, köszöntők, évszázadok és kilométerezrek, múlt és jövő. És a fiam, aki sokat tett, hogy mindez lehessen. Anyának lenni is „büszke gyönyörűség”.

Ez volt a Krultáj, a II. magyar – madjar találkozó második napja.

És mini blog-találkozó is volt. És ismét áltépett egy ismerős a virtuális világból. Csillagvihar egy niknémből emberré vált. Majd még lesznek képek is – feltéve, ha kapok.