A szabadságom vége és kezdete
Mindig nehéz a szívem egy kicsit nyár végén. Mintha elveszítenék valamit. Talán egy kis darabot a szabadságomból. Már kicsi gyerekkorom óta biztatgatnom kellett magam iskolakezdéskor. És ez azóta sem múlt el teljesen. Azt hiszem, elég öntörvényű vagyok, s nehéz nekem, ha más mondja meg, hogy mit csináljak. Főként akkor nehéz ez, ha én mást látnék jónak. (Ami - ugye - egy iskolában nemcsak diákként fordulhat elő az emberrel.) Pedig rég tudom, hogy az igazi korlátok bennünk vannak nem körülöttünk. De ez jó hír, mert akkor le is bonthatjuk őket. Ezen vagyok.
