Kapkodós

Tegnap csak elpöttyintettem ezt a mondatot: „El is képzeltem, hogy mennyivel minőségibb életet is lehetne élni.” Aztán ma meg agyaltam rajta egy csomót, hogy mi is az, hogy minőségibb élet. Erről akartam írni. Most már kilenc elmúlt, és minden egyebet csináltam, meg kellene is még elvégeznem ezt-azt, és ezt még nem írtam le. Nos, ez is a minőségibb élethez tartozna, hogy legyen annyi időnk, amennyit fontosnak látunk. Ezért valahogy rohanásmentesebb élet lenne minőségibb, ahol látni is lehet, nemcsak nézni. A másik meg az, hogy lennének igazi közösségeink, embertársaink körülöttünk, akik őszintén, érdek nélkül, szeretettel vannak velünk, és ezekkel az embertársainkkal egymást segítve keressük a Személyes Történetünket. A kettő együtt, amikor pl. megnézünk egy kiállítást, aztán beszélgetünk róla, hogy az az ember, akit éppen a kiállított művekben tükröződni láttunk, hogy élete a maga Személyes Történetét, és hogy vezet, vezet-e bennünket az ő látása a mi utunkon. Ma olvastam egy mondatot: "Merjünk azok lenni, akik, vagyunk." Hát még ez is. De túl nehéz gondolatok ezek egy ilyen kapkodós bejegyzéshez. (Ám pl. mentegetőzésre nem érdemes az időt pazarolni.)