Egy nehéz éj délutánja

Nagyon nehéz éjszakám volt. Iszonyatosan rám tört az allergia. Hajat mostam, fogat mostam, kalcimuszkot ittam. Persze arra gondoltam közben, hogy éppen egy éve ilyenkor már a műtéti előkészítőben voltam. Talán mert ezzel a gondolattal aludtam el a „portalanítás” után , azt álmodtam, hogy az egész hasam tiszta piros, mintha le lenne forrázva, mintha egy kötény égette volna meg. Reggel fejfájásra ébredtem, aztán hánytam. A hasam olyan volt, mint egy dob. Nagyra, feszesre felfúvódva, pedig tegnap semmi olyasmit nem ettem, ami ezt indokolttá tette volna. Kórház óta nem voltam ilyen rosszul Egész délelőtt feküdtem félálomban. Azért egy órára összeszedtem magam, elkészültem, mert háromra a nevkós rendezvényen kellett lennem. Vezetni nem mertem, annyira szédültem, de lemondani semmiképpen nem akartam, ezért férji díszkísérettel mentem előadni. Aztán ahogy odaértem, jobban lettem. Az előadás alatt teljesen jól voltam. De mivel délelőtt akartam egy kicsit átgondolni, hogy mit is mondok, elég asszociatívra sikerült a mondókám. De jól éreztem közben magam, ezért úgy gondolom, nem lehetett olyan rossz. Azóta is jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érezem magam. Értem én ezt?