Szabad asszociációk

Ma már sokkal jobban vagyok, mint tegnap, de azért még lehetek jobban is. Kedvem van gondolkodás nélkül írni, csak azért, hogy ne a képtelen bejegyzés legyen felül. Sokkal jobb arra gondolnom, hogy találkoztam a virtuális térben A-val, ez nagyon érdekes dolog. Mindig olyanok jönnek, amit előre nem lehet kiszámítani. Csak talán figyelni érdemes az apró hangokra. Beszéltem a fiaimmal telefonom, már amennyit velük így beszélni lehet. A lényeg, hogy jól vannak. Ferenc jön haza pénteken, mi viszont akkor elmegyünk Ausztriába. De legalább így Anya nem lesz egyedül. Most jut eszembe: Össze kell szednem a cuccot a könyvelőnek. Majdnem elfelejtettem. Ó, jaj ez a hatalmas cég! :) De most nem kezdek bele. Inkább elmegyek a városba. Veszek anyagot, hogy varrjak tokot Misi gitárerősítőjére. Meg vasalót is kell vennem. Nem tudom, hogy van ez, de mostanában egyre durvábban kezd lepusztulni a háztartás eszközkészlete. Ezeket a háztartási gépeket valami láthatatlan szál köti össze, és egymást rántják a pusztulásba? Remélem, nem így van. Mert azért elég sok ez-az van egy háztartásban, s már az is bőven elég, amivel gond volt mostanában.