Erdő a fákból

Többeknek volt születésnapja napja mostanában itt a blogon. Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy hamarosan elkezdődik az utolsó negyvenes évem. Az utolsó tíz év szinte elröpült, de ha utólag visszagondolok, azért hihetetlen minden történt egy-egy tízes alatt.

Az egyjegyű évek voltak a felhőtelen gyerekkor évei. A tündérvilág, ahova csak visszaálmodom magam néhány mosolygós álomban.

A tizes évekkel elkezdődött a nagy vándorlás. Költözés, új iskola, idegen lettem, majd gimnazista. Nagy álmok és ébredések, tanulságok és tanulmányok. Érettségi és Szeged, és minden, ami vele járt.

A húszasokban: Diploma, munkahely és kórház, házasság, transzszibéria és Peking, saját lakás és két gyerek.

A harmincasban: a rendszerváltás és ami vele járt, egy rövidke és egy máig tartó munkahely, Franciaország majd a karambol, költözés, szolgálati lakás és építkezés. És közben nőttek a gyerekek.

A negyvenesben főnök voltam, és „tekintélyes” „falusi tanító”, majd elegem lett az egészből, és jött a nagy változás. Közben a gyerekek csendben felnőttek, már csak ritkán vannak itthon. Átrendeződött néhány viszony. Kishíján áteveztem a túlpartra, de végül mégis maradtam. Írtam egy könyvet, és van még egy bő évem ebből a tizesből.