Zavaros

Ferenc fiam születése óta alkoholallergiám van. Ezért több mint húsz éve nem ittam alkoholt. Ennek ellenére tegnap óta úgy érem magam, mintha be lennék csiccsentve. Annak ellenére, hogy tegnap délelőtt megemlékeztünk az aradi vértanúkról, estére már szent meggyőződésem lett, hogy tizedike van. Aztán levélben Andreának szólítottam Angélát. (Ezt szóban bárkivel, bármikor megteszem, de írásban nem szokott előfordulni.) Ma reggel elnéztem az órát, és becsengettek, mire odaértem az iskolába. Majd a gyerekekkel vitába keveredtem, hogy valamit holnapra beszéltünk meg vagy szerdára, a pénztárcámat nyitottam ki, amikor a naplót kellett volna... És ezek csak azok a zöldségeim, melyekre rá is jöttem. Mi mindent tehettem még az elmúlt huszonnégy órában? Mi van velem?