Akadálypálya

Református temetés volt. A 90. zsoltárral kezdődött a szertartás. Jó volt, mert ismerem ezt a zsoltárt „reformátusul”. „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” Aztán a tiszteletes úr a zsidókhoz írt levélből idézett, arról, hogy Krisztus példája a lelki erő forrása. Hogy fussuk meg az előttünk lévő pályát (úgy mondta, hogy Pál apostol az ókori sportból veszi ezt a párhuzamot), és tekintsük Krisztus példáját, aki nem törődött a gyalázattal, s most az Isten trónjának jobbján ül. Nagyon megragadott, mert egy ideje ezen töprengek, hogy akadálypálya az élet, és hogy az út maga a cél, meg hogy úgysem lehet

Szerző: empszi  2008.10.15. 19:05 4 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr845913334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SA 2008.10.15. 21:24:51

Az én gyerekeim összes őse református volt, amióta csak reformáció van Magyarországon. Én harmincöt, a feleségem hat éve áttáértünk katolikusnak. Ma már ortodox lennék, de már ciki áttérni, meg az nem másik vallás. - ennyit a protestantizmusról. Ja meg egy kérdés: az anglikánok azok protestánsok? A pálya futása. A hellenizmus korában az Olympiákat már nem Achájföldön, hanem a syriai Antiochiában rendezték, ahol Pál is megfordult. Hogy éppen a négy évente rendezett olimpia idején-e, azt nem tudni, de utódai ellenezték a játékokat, mint pogány kultuszt. Mégsem a kereszténység vetett véget neki, hanem a földrengés.

Manólány 2008.10.16. 04:53:06

Igen néha nagyon nagyok az akadályok.

Zefir 2008.10.16. 06:55:40

az akadályok mindíg épp akkorák, amit még meg tudunk ugrani, ha jól odakoncentrálunk... A hindu mitológia szerint a földön vezekeljük le bűneinket és ha itt megtisztultunk, akkor kerülhetünk ki a nagy körforgásból a nagy világosságba...

SA 2008.10.16. 08:18:17

A "bűneink levezeklése" a zsidó-keresztény hagyományban jelent meg. Először kollektív, (törzsi-nemzeti) szinten, majd a makkabeus-korban megjelent a személyes bűn a vallási irodalomban (Biblia). Jézussal teljesedett ki, miként szabadulhatunk meg a bűneinktől, bár a kereszténység ennél azért több. A hinduizmus mai formája nem egységes, szinte falunként, utcánként más. A Védákra akar visszamenni, de a védikus vallás, majd a brahmanizmus, de az Upanisadok is csak egy szúk kaszt bvallása volt. A biuddhizmus visszaszorulása után alakult ki a "mindenki hinduizmusa", bár a páriák ebből is kiszorultak. A bűn fogalma a védikus hagyományban ismeretlen. A buddhizmus hatására a vágy, a vágyak zabolázása a legtöbb irányzatban kulcsfogalommá vált. A kiélt vágyak a következő életben visszavetik az embert. A torkos pl. disznó lesz, meg ilyesmi. A vágyaktól való szabadulás pedig elvisz a reinkarnációtól való megszabaduláshoz. Az érdekesség, hogy a reinkarnáció a Védákban nincs, csak belemagyarázható, a megszabadulás tőle meg egyértelműen a buddhizmus áthallása. Vannak olyan irányzatok főleg Keralában, ahol a kereszténység hatására beszélmek bűnről, nem elsősorban tudva és akarva tett rosszként, hanem vágykisiklásként. Európai szemmel a hindu etika legalábbis furcsa.
süti beállítások módosítása