"Az igaz úton vezérel nevéhez híven..."

Mivel ez az én blogom, és azt írok bele, amit akarok, még ilyesmit is írhatok, úgy gondolom. Bár úgy nevelkedtem, hogy ilyen dolgokról ne beszéljek, és bizony szemérmes is lettem eléggé e tekintetben. De ma reggel, amikor leültem a gép elé ez jutott eszembe. És le kell írnom, mert talán ma éppen valakinek ezekre a mondatokra van szüksége. Tehát:

Isten mindig bevilágít nekünk egy utat. Minden embernek kivétel nélkül egyet-egyet. Apró jelzőfényekkel, pici gyertyákkal, szentjánosbogarakkal. De ez nekünk kevés. Kényelmetlen. Keveselljük a fényt. Figyelni fárasztó. Na, meg mi azért jobban tudjuk nála, hogy mi is lenne jó nekünk – hát nem? És aztán mindig akad rá vállalkozó, hogy reflektorokat gyújtson különböző utakon. Persze, úgy összevissza a világban, nem a mi utunkon. És mi gondolkodás nélkül elindulunk. Aztán ezek a reflektorokkal, csalogató, kényelmes fényekkel megvilágított utak ki tudja, hova vezetnek. Akármilyen szakadék is lehet a végpontjuk, erről nincs előzetes tájékoztatás. És ki tudja, meddig égnek azok a kényelmes fények. Ideig óráig. Aztán kialszanak. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy elhagyott bennünket az Isten. Pedig Isten soha nem hagy el bennünket. Mi hagyjuk el őt. Ő elkészíti a mi utunkat. És mindig visszavár oda, akkor is, ha már mindenfelé kalandoztunk is korábban. Csak nem figyelünk rá. Mert vannak kényelmesebb, jobban járható, szélesebb, reklámozottabb utak. Aztán mit várunk mi tőle? Azt, hogy ilyen estben világítsa meg azt az utat, amit mi választottunk. De neki mi köze ahhoz az úthoz? Ő mindenkinek készített egyet, mely nagyon jó helyre visz, amely az igazi, amelyen valóban a boldogsághoz jutunk. De az nekünk nem kellett, mert nem láttuk rajta, hogy olyan jó lenne. Volt ígéretesebb. No, akkor meg mit vagyunk felháborodva? Mondta valaki, hogy a világon minden úgy lesz, ahogy mi elképzeltük? Hol hangzott el, hogy nekünk kéne mindenhatónak és halhatatlannak lennünk? Vagy azt ki mondta, hogy a Mindenható a szolgánk? Ki mondta, hogy lehet mindent egyszerre akarni? Honnan vesszük, hogy Istenek kéne segédmunkásnak lennie a mi építkezésünkön? Ki ígérte ezt? Ha más utat akarunk, mint amit készített nekünk, ám legyen. Ő nem akadályozza meg. De milyen alapon akarjuk őt a mi általunk kitalált játékhoz asszisztensnek?