Fürdővízzel a gyereket

Ma hazafelé jövet - ki tudja miről - az az emlékem jutott eszembe, amikor Ferenc fiam születése után a szülőszobán feküdtem. Rettenetesen fáztam. Gondolom, elsősorban a kimerültségtől, no meg attól, hogy a nővér a lemosóvíz nagy részét a takarómul szolgáló lepedőre öntötte, s az pár perc múlva az olyan lett, mint egy hidegvizes borogatás. Egy csapat zöldköpenyes állt a lábamnál és beszélgetett. Szóltam az egyik nővérformának, hogy nagyon fázom, cserélné már ki rajtam ezt a vizes lepedőt szárazra. Rám mordult, hogy mit zavarom, nem látom, hogy vizit van? Hát igen, a szülő nők roppant fontos ügyei miatt nem értek rá foglalkozni a szülő nőkkel. És ez így van a hivatalokban is: az ügyfelek roppant fontos ügyeinek intézése miatt nem érnek rá foglalkozni az ügyfelekkel. Aztán egyikünknek sem árt, ha figyelünk arra, nehogy úgy járjunk, hogy az életünk roppant fontos dolgainak intézése miatt ne legyen időnk arra, hogy észrevegyük, hogy élünk.

Szerző: empszi  2008.11.10. 18:57 3 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr515913312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alíz 2008.11.11. 21:57:23

Helytálló meglátás. :) Valóban így van, erről is beszéltem a tegnapi pszichotündérrel. :)

marisom 2008.11.12. 06:11:42

Nagyon igaz gondolatok, mi lenne ha csak egy kicsit mindenki jobban figyelne a másikra.

Aranyhal 2008.11.13. 18:50:16

igaz, nagon igaz
süti beállítások módosítása