…magam: magam

Bár nem harminckettő, hanem negyvenkilenc, és nem ma csak holnap, de mégis ma teszem ide ezt a nem is költeményt, hanem képet, mellyel (a kávéházi szeglet helyett itt a számítógép előtt) meglepem magam:magam, mert lehet, hogy holnap már nem lesz időm írni.

És éppen azért ezt a képet, mert nagyon különös emlékeket idézett fel bennem, amikor megláttam Angeliconál. Ugyanis egyszer majdnem teljesen ez a kép született meg bennem egy NLP-s gyakorlat nyomán. Egy szál rózsa, így egy kéztől védve. Szent Erzsébet rózsája, akkor ezt gondoltam róla. És mi sem aktuálisabb, mint ez.

(Magyarázat helyett és örök emlékül néhány – másnak érthetetlen - szó ehhez: tanárnő piros mellényben, alkuszcigány, és ez a rózsa, Visegrádi utca, 2007. június, ének egyesítése. És most Gyergyó, 2008. november szent Erzsébet hetében: Caritas. Hát ez nem gyenge! A lényeg, hogy én értem! :D )