Téli fülőke
Most, hogy visszaolvastam a tegnapi bejegyzésem, látom, elég zagyvára sikerült. Ezt nem is csodálom. (Meglehetősen mozgalmas nap volt, és túl késő, amikor írtam.) Szóval villámlátogatást tett szerény otthonunkba Franciaországban élő öcsém, a (francia) sógornőm és a sógornőm két (francia) barátnője. Az igaz, hogy az összes idegen nyelv közül franciául beszélek leginkább, de ez még így sem jelenti azt, hogy ez a szint eléri a gördülékeny hétköznapi kommunikációhoz szükséges szintet. Minden erőmet és figyelmemet össze kell szednem, hogy a legegyszerűbb dolgokat elmondjam és megértsem. Ezt eléggé röstellem, de nincs mit szépíteni a dolgon. Általában az szokott hiányozni, hogy angolul nem tudok. De ha franciák vannak nálunk, akkor mindegy. Az alapszintű kommunikáció mellett meg igyekeztem úgy háziasszonykodni, hogy ne hozzak szégyent se a családra, se a magyarokra úgy általában. Most is igényelt azért némi szervezést, hogy igazi magyaros (öcsém kedvenc ételei közül való), mégis a franciák számára is ehető ebéd legyen ráadásul úgy, hogy délelőtt a piacot és a várost járjuk. De megoldottam, és ez most jó érzés. Persze előkészítettem rendesen a dogot. Disznóhúst sütöttem meg kolbászt. Az utolsó félóra híján elkészítettem előre a húst. Ez nem tökéletes megoldás, de elfogadható lett. (Mondjuk azért a nagymamámról nem kaptam volna rá 10 pontot, de aki még nem evett a nálunk női ágon öröklődő sült húsból, annak nem tűntek fel az apróbb hiányosságok). Krumplipürét készítettem hozzá és káposztasalátát. És még pár natúrszeletet is sütöttem fokhagymás, petrezselymes téli fülőke gombával. No, ez elkészíthető harminc percen belül, így ezzel nem kellett „varázsolni”. A süteményeket most is anyósomra bíztam. Ezt általában megteszem. A süteménykehez nincs túl sok türelem. Természetesen villányi bor volt az ételek mellé. (Persze az öcsémnek néhány pontyszeletet is kellett sütnöm. Ponty nélkül nem múlhat el látogatása.) Mivel kettőkor értünk haza a délelőtti városnézésből jó teljesítménynek ítélem, hogy fél háromkor asztalhoz ültünk. Most vállon veregetem magam. :) Sajnos már el is mentek. Ha a reptér is úgy akarja, akkor az asszonyok holnap reggel hazarepülnek. Én meg szerintem most lefekszem, mert olyan fáradt vagyok, mint… (hogy még egy hasonlat sem jut eszembe.)
