Csak egy pillanatra jöttem
Az utóbbi napokban versenyt futok az idővel. Nincs időm ideülni a gép elé. És most is csak pár percem van. Holnap Pestre kellene mennem, de nem járnak a vonatok. Busszal olyan tortúra, hogy azt nem vállalom. Az autóval menést meg hagyjuk. Én csak metróval tudok eljutni A-ból B-be székesfővárosunkban. De hogy a föld felett merre kell kanyarodni és melyik sávból, az nekem magas, mint kacsának az eperfa. Szóval nekem ez no way! Most akkor lehetőségem van a „kovácsoljuk a hátrányból előnyt” igencsak hasznos elv gyakorlására. Tehát, ha nem tudok Pestre menni, még van esélyem, hogy utolérjem magam karácsonyig. Bár most, hogy holnap itthon leszek, részt kell vennem az iskolai programban. Mert letagadni, hogy itthon vagyok, az szintén no way.
