Következmények nélkül

Itt az evős napok alatt elém került egy cikk, ami arról duzzogott, hogy milyen hülye emberek vannak, aki még az ünnepek alatt is fogyókúrázni akarnak, s csak az lesz belőle, hogy lelkiismeret-furdalásuk van. Hát nyilván van ilyen is, mert mindenre van példa. De az is biztos – ezt tapasztalatból tudom – hogy a közvélemény hajlamos fogyókúrának nyilvánítani minden étkezére vonatkozó vállalást. Mintha az lenne a természetes, hogy az ember korlátozás nélkül felfal minden útjába kerülőt, mint valami sáska. Lehet ilyesmit is csinálni, csak érdemes-e? Pl. én most is igyekeztem minél kevesebb húst és szénhidrátot összeenni egy-egy étkezésen belül (ezt pl az említett cikk baromságnak minősítette, ezért is húzta ki nálam a gyufát. :) ) Nem azért tettem ezt, mert fogyókúrázom, és hogy ne legyen lelkiismert-furdalásom, hanem azért, hogy ne azt érezzem aztán órákon át, hogy ecetes követ ettem. A politikában megszoktuk, hogy ez egy következmények nélküli ország. Itt mindenkivel mindent be lehet nyeletni (majdnem), de azért az emberi testet nem lehet hatásos kommunikációval meggyőzni arról, hogy valójában jó neki az, amit rossznak érez. Vagy még ezt is lehet?