Kalóriasűrűség és répás tészta

Mostanában leginkább a pszichowelness-tábor foglalkoztat. Lépésről lépésre gondolom végig, hogy mire is lesz majd érdemes figyelnünk. Ezért most majd többször fogok itt „hangosan gondolkodni” a témába vágó dolgokról. Ma például a kalóriasűrűségen járt az eszem, mert kitaláltam egy jó kis sárgarépás tésztát. Én ugyanis annyira megszoktam, hogy mindent - így a főtt, sült, kelt tésztákat is - rengeteg zöldséggel eszem, hogy már, ha tésztát kér a család automatikusan körülnézek, hogy milyen növény van itthon, amit én szívesen ennék pl. a spagettihez. Ma sárgarépát és hagymát találtam. Abból csináltam ragut a tésztámra. És közben meg a kalóriasűrűségről fogalmaztam néhány sort, íme:

A meghízás, lefogyás kérdése egy bizonyos szinten nagyon egyszerű. Aki több kalóriát eszik meg, mint amennyit a szervezete felhasznál, az meghízik. Az tud lefogyni, aki kevesebb kalóriát fogyaszt, mint amennyire a szervezetének a megfelelő működéshez szüksége van, hiszen, ebben az esetben kénytelen a szervezet a tartalékaihoz nyúlni, s így tud beindulni a fogyás. Annak, hogy egy adott napon kevesebb legyen a bevitt, mint a felhasznált kalória, több lehetséges útja is van. A legegyszerűbb tanács, az egyél kevesebbet, mozogj többet. Hát, ez valóban egyszerű. Egyszerű mondani. Ahhoz azonban nagyon keményen kell edzeni, hogy jelentős mennyiségű kalóriát elégessünk. Így kizárólag mozgással megszabadulni a feleslegtől, csak kivételesen sportos emberek tudnak. Az „átlagembernek” marad az együnk kevesebbet tanács. Kevesebbet enni viszont nem könnyű. Az embernek nagyon sok esetben a nyugalom érzéséhez szüksége van arra, hogy számára megnyugtató mennyiségű étel legyen a tányérján, és azt meg is egye. Szükségünk van a teltségérzésre a megnyugváshoz. No, itt segít a kalóriasűrűség vagy inkább a „kalóriaritkaság” :). Vagyis, hogy abban az adott mennyiségű ételben kevesebb legyen a kalória, azaz, csak ritkásan :) legyen benne. Ezt pedig a magas rosttartalmú ételekkel, a teljes kiőrlésű magvakkal segíthetjük. Például: egyáltalán nem kell száműznünk a lángost sem az étrendünkből még akkor sem, ha fogyni akarunk. Csak ne csupán lángossal lakjunk jól. Együnk meg mellé egy hatalmas tál salátát, vagy sok-sok savanyúságot.

Szóval ilyesmin agyaltam, és a répás tészta pedig így készült: Lereszeltem két jó nagy sárgarépát, összevágtam két fej hagymát, forrósítottam egy kis olajat, s beledobta először a hagymát, megpirítottam egy kicsit, majd hozzáadtam a reszelt sárgarépát, sóztam, borsoztam, jól átforgattam, kb. öt percig kevergettem, belezúztam egy csomó fokhagymát, levettem a tűzről, belecsavartam egy fél citrom levét, nyomtam bele csípős Piros Aranyat, és ezt tettem a spagetti tésztámra. Én igencsak meg voltam vele elégedve. (Lehet, hogy durván hangzik, de még céklasalátát is ettem hozzá.) :)