Még egy céklás

Már nagyon tavasz akar lenni. De elég vadul adja elő. Ma megrongálta az ernyőmet a szél. Talán épp ettől a természeti erődemonstrációtól, de lehet, hogy inkább attól, hogy nem aludtam eleget, jócskán lökött voltam egész nap. Még jó, hogy elég elnéző velem a környezetem. Igaz, jól is fogadom, ha szólnak, hogy most hülyeséget beszélek, csupa kréta a ruhám, széthagyom a cuccom. Itthon meg csak ülök a gép előtt, és a tábor propagálásán ténykedek. Szó mi szó, durván sokat ültem a gép előtt az utóbbi napokban. És ha ezt alvás helyett teszem, ne is csodálkozzam, ha egy idő után összeakad a nyelvem vagy az ujjam a billentyűkön. Az ételkészítést is eléggé energiatakarékosra fogtam mostanában. Jó példa erre a mai vacsora. A múltkor fellelkesített a céklatokányom, és kíváncsi lettem, mit tudok még céklából könnyen elővarázsolni.

Sültcéklás savanyúkáposzta lett belőle. A céklát különben is szeretem főzés helyett sütni. Egy kicsit más lesz az íze. Teltebb, kicsit karamelles. Csak úgy hájában sütöm meg a megmosott céklákat, mint a héjában sült krumplit. Aztán mikor kihűlt, akkor hámozom meg, vágom össze, és készítem el salátának. Most 4 db közepes sült, gyufaszálnyi szeltekre vágott céklához hozzákevertem egy fej vékonyra vágott lilahagymát, és kb. 30 dkg savanyúkáposztát. Semmi mást, csak ennyit. Nem is kellett egyéb ízesítés, mert a savanyúkáposzta elég sós, elég savanyú, a cékla elég édes (a hagyma meg elég hagymás :) ) Nagyon jó lett. Én nem is kívántam hozzá mást, de rengeteg mindenhez el tudnám képzelni. (Különböző sajtok, főtt tojás vagy akár frissen hajában sült vajas krumpli.)