Megnéztem a filmet, Az ördög Pradát visel címűt. Szonika mondta, hogy jó film, és igaza volt. Találtam benne ezt a mondatot, mely kiemelkedően tetszett. Persze, azt lehet rá mondai, hogy ezt a hülye is tudja. Ám, nem így viselkedünk. „Mindig maga dönt, az életünk csupa nehéz döntésekből áll.” Igen, szeretnünk a körülményekre hivatkozni, arra – mint a lány a filmben, hogy nincs más választásunk. Ám mindig van más választásunk. Csak az is hozzátarozik, hogy minden döntéssel vesztünk valamit. A baj abból adódik, hogy egyszerre akarjuk a dolgokat. És úgy tényleg nincs más választásunk, ha semmit nem vagyunk hajlandók feladni, csak még valami pluszban kéne. semmi más nem gátol jobban abban hogy normális életet éljünk, mint az, hogy ha felnőttként nem vállaljuk el a felelősséget. A boldogulásomért, a boldogságomért én vagyok a felelős. Ennek az egésznek még az is apropója, hogy most három éve „jöttem ki az irodából”. (Mondtam le az igazgatóhelyettességről.) Életem egyik legjobb döntése volt.