Egerági ez-az

Ma reggel Ferenc is visszament. Végérvényesen vége az ünnepnek. Gyönyörű idő van, csodálatosan virágoznak a fák és a tavaszi virágok, de a tantermekben fázom. Sokat irkálok a táborral kapcsolatban. (Ha még esetleg nem tudná valaki: http://www.pszichowellness.hu/?q=node/105 . Kedvezmény még ezen a héten!!! Bocs, Lazac! ) És sok-sok sonkát eszem (még mindig). Nagyböjtben már évek óta nem eszem húst. Az első két héten fel sem tűnik, de a végén már nagyon oda kell figyelnem. Aztán a húsvéti sonkával pótolom. :) Nagyon szeretem a sonkát. De hát szó szerint kiböjtölöm, s talán azért is esik annyira jól. Ma este már nem akartam enni, de elfelejtettem ezt a tervemet. Csak vacsora után jutott eszembe. Eső után köpönyeg! Á-tól kaptam sóskát. Azt is szeretem. Tegnap volt BT. temetése. Nagyon sokan voltak. A temetések mindig megrendítőek. Ez meg különösen. Élt 22 évet. Munka közben nekirántotta a fémlétrát a villanyvezetéknek – ahogy mondják. „Látjátok testvérek, ennyi az élet...” Ma felhívtam a tarisznyást, mert már a ballagásra gondolok. T-vel elmentem Cs-hoz, hogy segítsen a honlapomra varázsolni a tévéműsort. Aztán voltunk vele a postán, mondtam, hogy ő, ő. Meg a kultúrt is megmutattam neki. Holnap ott fog zongorázni a magyar-japán gyermekrajz-kiállítás megnyitóján. Valami van a torkommal, alig tudok beszélni. Egyszer már előfordult velem, hogy teljesen elment a hangom. Majd reggelre kiderül, hogy mi lesz.