Szobrok és szobrászok

Lívia fotózta a svédországi Växjöben ezt a szoborcsoportot, melynek két nõtagja közé odaképzeltem Vénuszt. Michelangelo híres mondása jutott róluk eszembe, miszerint: „A szobor benne van a kõben, csak ki kell bontani belõle!”. Persze nagyon nem mindegy, hogy hogyan fogunk hozzá a kibontáshoz, mert ha mellényúlunk, a végén még fogpiszkáló lesz, ahogy a székelyviccben áll.
(A székely nagy darab fát farag. Kérdi a fia: „Mi lesz ebbõl, édesapám?" „Mestergerenda, fiam." Másnap már kisebb a fa. „Mi lesz ebbõl, édesapám?" „Baltanyél, fiam." Harmadnap a székely még mindig dolgozik. „Mi lesz ebbõl, édesapám?" „Fakanál, fiam." Negyednap már csak egy aprócska forgácsot farag a székely, száját harapdálva, mérgesen. „Mi lesz ebbõl, édesapám?" „Hagyjál már! Fogpiszkáló, ha el nem b...om.")

Szerző: empszi  2009.05.09. 15:08 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr215913213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SA 2009.05.10. 11:28:46

Ez a szoboregyüttes jó is, meg nem is. Jó, mert korünk szélsőségekben gondolkodó életfelfogásáról szól. A testméretre ez igen jellemzően vonatkozik, mert korünk a külső megjelenés kora a mély tartalmakkal szemben. Rossz a szobor, mert köztéri. Ez a sokkoló megjelenés egy kiállítóteremben elmegy, sőt, ott a helye. De egy nyilváános téren, még az amúgy hagyományosan liberális svédeket is zavarja. Rendszeresen ruhát tesznek rájuk, és ebbe már a városi tanács is belenyugodott. A középkorig, meg utáni egyes szobrokat eleve ruhában tudtak csak elképzelni. Aztán megjelentek a nem ruhásnak alkotott, de a közönség kritikájaként ruhát kapó szobrok. A brüsszeli pisilós kisfiú után ez a leghíresebb ezek közül.
süti beállítások módosítása