Itt a formaváltás ideje

Keresés

Friss topikok

Archívum

M Club - pszichowellness

Ez egy érdektelen személyes blog. 2007 májusában indítottam még a blogol.hu-n. Onnan költöztünk át ide. Korábban más terveim voltak a blogolással, de mára úgy alakult, hogy naponta fényképezek valamit, ami tetszett vagy valami jóra emlékeztet, ezt nevezem terápiás fotózásnak. Ezeket a napi mozzanatokat tárolom itt a blogban - magamnak. De ha másnak is jelent valami jót, annak csak örülök. :)

Feedek

XML

Kikapcsolódás - bekapcsolódás

Kikapcsolódás - bekapcsolódás

Van az a blog, amirõl már egyszer írtam. http://sapereaude.blogol.hu Ma feltettek ott egy érdekes kérdést. Írtam rá egy kommentet, ami inkább blogbejegyzéshez hasonlít. Íme:

Én úgy látom, hogy az emberek leginkább csukott szemmel menekülnek egész életükben. És hogy ezt ne (se) vegyék észre vannak a mindenféle kikapcsolódásnak nevezett figyelemelterelõk. (Ez hatalmas üzlet – egyeseknek.) Mert lehet, hogy még az életösztönnél is erõsebb az ”ismerõsben lenni” ösztöne. Önmagunkat megismeri legtöbbször nincs bátorságunk. Így ismeretlenek vagyunk önmagunk számára (és mint ismeretlen elõl menekülünk önmagunk elõl). Tehát nem kapcsolódunk be a saját életünkbe. Folyton csak „kikapcsolódunk”. Mert a „kikapcsolódás” ismerõs. Ismerõs a tévésorozat, a langyos sör és celebek világa (vagy más anyagi szinten drágább hasonlók)… Vagy mégsem?...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: empszi  2009.06.25. 15:46 7 komment

Címkék: határtalan

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr415913202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazac 2009.06.26. 06:02:51

Pedig a legjobb utazás az önmagunkban való utazás, elmélyülés, csak nem könnyű, épp ezért választjuk oly sokszor a könnyebb utat, a kikapcsolódást a külső dolgokba való kapaszkodást....
Válasz erre 

Dorozs 2009.06.26. 07:29:43

Ki nem álhatom ezt ahülye bulvárnédiát, magamtól soha nem nézném... De... Nagy érték, hoyg ahányan vagyunk, annyifélék... Egyenlőek vagyunk (talán) de nem vagyunk egyfomrák (biztosan)... Ha tehát márak az okoz örömöt, hát szíve rajta, "figyassza" azt. Ha elgondolom, miként eshet neki ha leszólom azt abaromságot (am szeirntem szimbaromság -- itt a kommersz bulvárnédiára gondolok), akkor olyasmik jutnak eszembe mint amit akkro érez az ember ha számára fontos dolgot titulálnak mindne árnyalás nélkül egyszerűen hülyeségnek. Ez szerintem a dolgo másik oldala. OK, tudom, nem teljesen arról irtam mint Te, de hát arról nekem meg ez jutott eszembe... Szép napot! :)
Válasz erre 

Kata-R-zis 2009.06.26. 21:05:26

A bekapcsolódáshoz bátorság kell! Ott nincs mellébeszélés, az csak a folymatos kikapcsolódásra vágyóknál "fér bele". Meg is van a kellő eredménye vagy inkább eredménytelensége, ha valaki csak kikapcsolódni akar... A mai világ sajnos ezt erősíti, hogy kapcsolódj ki, vedd lazán a dolgokat...pedig a bekapcsolódás, a szembenézés önmagunkkal sokkal többet ad! Én bekapcsolódó vagyok!
Válasz erre 

M 2009.06.27. 06:09:57

Lazac, könnyebbik ellenállás iránya... Dorozs, igen, az éremnek mindig van másik oldala. Kata-R-zis, örülök, hogy jöttél! :)
Válasz erre 

skyppy 2009.06.27. 06:14:45

..mi az,hogy csukott szemmel menekülnek?...ki ne akarná tudni milyen? mit várhat magától ha zűrbe keveredik? ha gondja van?...én régóta próbálom megfejteni milyen vagyok van amit már tudok magamról, és van amitől meglepődöm amikor szembekerülök vele, de nem hinném, hogy azért menekülnek az emberek a "kikapcsolódásba" mert nem akarják magukat megismerni..inkább mert elegük van mindenből,abból hogy állandóan azt hallja ilyennek-olyannak kell lenned....nekem pl nagyon elegem van ebből...:-))))..
Válasz erre 

szoni 2009.06.27. 09:52:44

Általában nem szoktam a felelősséget a "világra" hárítani, de nem lehet, hogy az ismerősség érzésének, vagy a biztonság érzésének a hiánya nem csak az egyénen múlik? És mintha ez kicsit ördögi kör lenne, mert elméletben szépen működik az önmagunk megismerése (a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás), de a menekülő világ az embert óhatatlanul menekülésre és védekezésre készteti. (mégha nem is tudatos, vagy akár küzd is ellene)
Válasz erre 

M 2009.06.28. 10:12:00

Skyppy, rengetegen vannak, akik nem akarják tudni... Te az üdítő kivételek közét tartozol, hogy innen látom. Azt meg is értem, hogy eleged van a "kell"-kekből, ebből nekem is. És ebből tényleg jó, ha kikapcsolódunk. :))) Szia Szonika, örülök, hogy itt vagy! Igen, egy csomó minden nem rajtunk múlik, de változtatni csak magunkon (a reakcióinkon) tudunk. S talán az hasznos, ha szép apránként, nyitott lélekkel igyekszünk egyre több mindent megismerni, megérteni, mert akkor már az nem annyira fenyegető. De sokkal összetettebb ez annál, mint hogy egy válaszkommnetben osszam az észt erről. Csak annyit akartam mondani, hogy igen, van ördögi kör, de ki lehet belőle törni. Van remény. Szeretettel ölellek.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása