A+ - békeharc
Misi most ment vissza a délutáni vonattal. Megint ötven perc késéssel indult az IC. Ez pár hónapja rendszeres. Jó, rendben, ezek nemzetközi vonatok. Ez is Szarajevóból jött és Kassára megy. De ha már Pécsrõl ötven perc késéssel indul, mi lesz Kassáig? Furcsa érzés, hogy nem lehet tudni, hogy mikor megy a vonat. Olyan volt, mintha valami filmben lennénk. Kimegyünk a pályaudvarra, hogy majdcsak megy valami valamikor. Ezt az érzést fokozta, hogy találkoztunk T-vel. „Sivatagi” egyenruhában volt (azt hiszem, így hívják). Éppen villámlátogatást tett itthon az afganisztáni misszióból. A karján van egy címer, s benne egy jelzés (Mint itt a képen a katonának. Ezt a képet csak illusztrációnak tettem ide a honvedelem.hu-ról), nem akartam elhinni, hogy a vércsoportját jelöli. Pedig így van, életnemtõ lehet egy ilyen jelzés adott esetben... Aztán találkoztunk egy ismerõs házaspárral. Õk a világ jobbítását célzó itthoni fegyvertelen háborúban harcolnak, számtalan sebet kapnak, adnak. A háború már ilyen… Ezzel együtt hinni akarom, hogy léteznének megoldások háborúk, háborús veszteségek és végtelen mennyiségû elpocsékolt energia nélkül is.
