Purutyka és kódúskása

Alíz fakanálforgató blogján http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/08/legszebb-magyar-szavak-konyhaban.html a magyar „konyhanyelv” legszebb szavainak összegyûjtésre hív. Mitõl szép egy szó (nem csak a konyhában)? Aki nem tudja a jelentését, annak természetesen a hangzástól. A francia sógornõmnél például elõkelõ helyen szerepel a nyolc , a Tatabánya, a csicsikálni és a rizibizi. De gondolhatunk akár a klasszikus példára: fülolaj és cipõfûzõ. Aki érti is a szót nemcsak hallja, ott már a tartalom a döntõ – gondolom. Így lehet nyertes szerintem az anya vagy a szív szavunk. Én persze örülök, hogy sokszor helyezést kap a gyöngy. Mondhatnám, hogy ez a legszebb magyar szó, de azért ez egy kicsit nagyképû lenne részemrõl. :) És ha a konyhánál maradunk, ott már nemcsak a hang, az érzelmi töltés, hanem az íz, az illat is szerepet játszik. Ám, ebben az egészben inkább azt látom fontosnak, hogy olyan szavakat keressünk, melyek nem általánosan ismeretek. Így most itt most a szépséget az jelenti számomra, hogy az itt következõ szavakat az apai nagyanyám konyhájából hozom, aki csallóközi (taksonyfalvi) volt. Íme:
Lapitus – sós, tejjel dagasztott, laposra nyújtott kelt tészta. (Gondolom, a lapít – lapítós szóból származik a neve.)
Keszõce – szilvalekvárféle (csak kicsit fõzik meg, s így a szilva darabos marad.)
Purutyka- kelkáposzta-fõzelék (nem tévesztendõ össze a puruttya szóval, ami ronda rokon értelmû szava.)
Kódúskása (kolduskása) disznóvágáskor (disznóöléskor) készített étel, leginkább bõr nélküli véreshurkának mondhatnám. (Hát ez tipikusan az a szó, amit az idõ szépített meg. Gyerekkoromban az ételt is a nevét is igen rondának találtam. Azaz egy elég puruttya étel volt számomra. :)
Siska – farsangi fánk
Most ez az öt jutott eszembe. S ráadásnak még azt mondom, hogy a tûzhely két fõ része a platnyi és a kohó volt a Jurás Mama konyhájában.

Ui. A képen Taksonyfalva temploma látható, ide járt a nagyanyám öreganyám) is misére 1947-ig.