Ó, a Balaton, régi nyarakon…
Olvasom az Indexen, hogy ma volt Cseh Tamás temetése. Elõkúszik a lelkem mélyérõl a fiatalságom.. Érzések, emlékek, foszlányok… „… Játsszuk újra el, hogy semmirõl sem tudunk…”. Aztán ma volt a tanévnyitó értekezlet is. A nagyon sokadik. Mit is mondjak? Alig tüsszentettem néhányat az idén a vadkendertõl. De ott az értekezleten – ha nem is a legnagyobb erejével – rám tört az allergia. Se lát, se hall, csak tüsszög. Aztán most itthon vagyok. És itt van ez a sok vegyes érzés. De minek foglalkozzam azzal, ami elmúlt. Az már volt. Most a most van. A most még nem volt. És nem is lesz többé ez a pillanat, tehát, most a mosté a terep.
