Az év legrövidebb napja

Tegnap kezdõdött. Kimentünk Ferencért a vonathoz. Úgy hallottuk, azt mondta be a hangosbeszélõ, hogy 60 percet késik a vonat. Aztán egyszer csak szólt Ferenc, hogy már itt van. Ott jött be a vonat az orrunk elõtt, de mivel nem számítottunk rá, fel sem tûnt. Igaz, ez nem az a vonat volt, hanem, az, ami még sok órával azelõtt indult a Keletibõl, de Ferencnek szerencséje volt, mert Kelenföldön szállt fel. Igaz, hogy egy késõbbihez ment ki, de negyed órával annak indulása elõtt megérkezett ez, aminek már kb. 4 órája kellett volna elmennie. No, mindegy. A lényeg, hogy megérkezett. Igen ám, de az autónk nem indult el a parkolóból. Kértünk egy taxit, hogy bikázzon. Ám nem ért semmit. Behúzatni sem tudta. Aztán otthagytuk a parkolóban. Röpke másfél óra múlva úgy indult egy távolsági busz. Addig meg plázáztunk kicsit az Árkádban. Remek volt. Még jó, hogy szó szerint 7 réteg ruhát húztam, számítva a vonat késésére. De a lábam így is le akart fagyni. Ma elvitték a kocsit a szerelõmûhelybe. Még nincs róla hírem. Épp úgy, mint a mélyhûtõ-szerelõrõl. Ugyanis a mélyhûtõ nem tudott rendesen bekapcsolni szombat este óta. Szóltunk tegnap a szerelõnek. Azt mondta, ma munka után átjön. (Itt lakik a szomszédban.) Hát nem tudom, meddig dolgozik, de még nem jött. Viszont a mélyhûtõ most dolgozik. Reggel, amikor kihúztam a helyérõl, elkezdett hûteni. De most merjem visszatenni? Ott áll a spájz közepén. Mindjárt kezdem sütni a vasas-kekszet. Ferenc kint van a lovaknál. No, eddig jutottam. Aztán jött a szerelõ. A mélyhûtõ egyelõre jó. Az autóról csak holnap este lesz hír. A vasas-kekszet kisütöttem. Ferenc csak a 11-es busszal jön haza. Holnap megint buszos élménytúra be a városban. Asszem, most meg lefekszem aludni. Ha lúd legyen kövér. Ha rövid nap, hát legyen rövid. Ennyi is elég ebbõl. Holnap már pár perccel világosabb lesz.