Bóbitás nap

Órák után oltásra mentünk a nyolcadikkal. BF-vel találkoztam. Három éve lesz nyáron, hogy utoljára beszéltünk. Meglegyintett egy csepp nosztalgia.

Aztán meg a másodikkal a Bóbita Bábszínházba. Megnéztük a Rigócsõr királyt. Makrancos hölgy mesében - élõ szereplõkkel. Kipipálva.

Épp most van az újságban, hogy annak a környéknek a burkolatát is felújítják. Hát szegény épületre is ráférne. Kb. most három évre, ha kezdõdne a kulturális fõváros projekt, akkor készülhetne el minden rendesen. De most kegyetlen, ahogy a város kinéz. Igaz, hogy gõzerõvel dolgoznak, de nagy a kapkodás...

A sofõrrel beszélgettünk a kisfalvakról, mint Kisherend meg Áta, meg az ott élõkrõl, hogy mennyire elhagyja magát egy csomó család.

T. jön még este. Megteszem, amit tudok.