Gyümölcsoltó

Gyönyörû tavaszi nap van ma. Gyümölcsoltó boldogasszony napja. A kezdet kezdete.

Ma volt S. bácsi temetése. S bácsi egy része volt Egerág történelmének, de én már csak nyugdíjasként ismertem. Azért voltam a temetésén, mert õ volt R papája. De így utólag látom, hogy ettõl függetlenül is jó, hogy ott voltam. Igazából csak most a temetési beszédekbõl láttam, hogy mennyire alakította az õ élete ezt a falut, ami lassan már húsz éve az én falum is. S az õ élete meg olyan volt, mint az egész magyar történelem a 20. sz.-ban. Ó, én édes Istenem! Nagy baj lenne mindezt nem tudni. Olyan ez a tudás, mint amikor a fa gyökere mélyen lenyúlik a földbe, s akkor is talál táplálékot, amikor fent a föld felszínén aszály van. És most már a 21. század.

A temetések mindig nagyobb összefüggésbe helyezik a dolgokat. Talán minden a maga helyére kerül a maga értéke szerint. „Látjátok, testvérek, ennyi az élet…” Ennyi? Mennyi? Nem kevés… Csak nem végtelen, de a végtelen része. Kinyílik ilyenkor az ég, és belepillanthatunk a végtelenbe. Ha akarunk, ha merünk…